A 2022/23-as tanév végének közeledtével a frisshirek.hu kíváncsi volt, mik a szülők tapasztalatai ezen a téren, hogyan értékelik az elmúlt tanévet, miket tapasztaltak gyerekektől és pedagógusoktól egyaránt.

„A lányom most megy harmadikba. Első osztály óta gond az osztályban egymás szekálása. Ez jellemzően a lányoknál. A fiúknál a verekedés öltött testet inkább. A véleményem az, hogy célszerű olyan gyereket nevelni, aki céltudatosan meg tudja védeni magát, tiszteletben tudja tartatni határait másokkal. Persze, nem vagyok naiv, tudom, hogy ez 7-8 évesektől nem elvárható.”

– mondta el kérdésünkre egy veszprémi anyuka.

Egy csopaki szülő eképp vélekedett:

„A gyerekeim felsősök, talán most kezd kicsit enyhülni az osztályban ez a fajta probléma, de évekig sokat küzdöttünk vele. A fiam csendes, magának való, szívesebben olvas a szünetben, mint focizni megy a többiekkel. Emiatt évekig kapta a beszólogatást és a cikizést az osztálytársaitól. A legnagyobb bajnak azt érzem, hogy mindig arra a gyerekre helyeződik a hangsúly (értelemszerűen), aki a balhét csinálja, ezzel ellentétben viszont a zaklatás elszenvedője valahogy elfelejtődik. Pedig vele is kellene beszélgetni, lehetőleg szakembernek. Neki is meg kellene értenie és fel kellene dolgoznia, miért viselkedik így a másik, illetve, hogy miképp tudja feldolgozni, kezelni az átélteket.”

Egy másik veszprémi apuka is rossz tapasztalatairól adott számot:

„A fiam Veszprémben jár iskolába és első osztály óta küzdünk az agresszív osztálytárs bántalmazásaival, és az ezzel járó traumával. Nem hiszem, hogy jó módszer az, hogy az iskolai erőszak kezelésében a pedagógus az első számú illetékes. Taníthat ő remekül történelmet irodalmat, érthet kiválóan a gyerekekhez, de a szélsőséges esetekhez szakember, iskolapszichológus kellene.”

A sort szinte végtelenségig lehetne folytatni, több megkérdezett szülő is folyamatos – ”jobb” esetben csak időszakos – bántalmazásról, zaklatásról számolt be.

Elkeserítő és egyben hihetetlen, hogy az esetek zömében alsó tagozatos gyerekekről beszélünk, számos alkalommal pedig nem is fiúk, hanem a lányok a legnagyobb hangadói a másik szekálásának.

„Bevallom, tartok a következő tanévtől, mivel majd mindennapos problémánk, hogy a gyereket szekálják vagy fizikailag is bántják az iskolában. Úgy látom, a pedagógusokban hiába is van meg a segítőkészség, nincs a kezükben elég eszköz, hogy hathatósan fel tudjanak lépni ezügyben”

- tette hozzá egy balatonfüredi szülő.

Tanulmány is készült az iskolai agresszióról

A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola Szociális Munkás Tanszéke által készített 2009-es tanulmánya rendkívül átfogó képet adott a veszprémi iskolai agresszió témájáról és intézményi kezeléséről, valamint a problémát kiváltó tényezők feltárásáról is.

A dolog érdekessége, hogy bár a tanulmány 2009-ben készült, már akkor megfigyelhető volt az agresszió és a bántalmazás emelkedő szintje, és a tanárok döntéshozatali dilemmája is. Emellett a tanulmány rávilágított több olyan tényezőre, mely kiváltó okként játszik szerepet az agresszió felbukkanásában.

Bár a vizsgálat csak a veszprémi iskolákat vonta be a tanulmányba, mégis átfogó képet ad arról, hogy ez a fajta probléma egyik iskolát és közösséget sem kíméli. Tény, hogy a vizsgált iskolák között nagy eltérések mutatkoztak meg, mégis kijelenthető, hogy mindegyik intézményben felfedezhető volt a bántalmazás vagy zaklatás valamilyen formája.

Az erőszak rendkívül széles skálán mozog, sok esetben nehéz is felismerni, hogy bántalmazásról van szó, ha konkrét fizikai esemény nem történik. Összegezve, bántalmazásnak tekinthetjük a diákok közötti verekedést, fizikai bántalmazást, verbális agressziót, csúfolódást, kiközösítést, telefonos zaklatást, más tulajdonának megrongálását vagy a szexuális molesztálást.

Fontos tudni, hogy az iskolai agresszióban mindig van valamilyen kiváltó tényező, olyan esemény vagy élethelyzet, mely az adott gyereket arra készteti, az iskolában élje ki frusztrációját. A fent említett tanulmány is kitér erre a kérdéskörre, a felmérés szerint a legtöbb gyermeket érintő probléma a szülők válása. A problémák sorában a következő a tanulási zavarral küszködő tanuló, akik esetében szükséges valamilyen speciális fejlesztés vagy segítség.

Másik érdekes részlet, mely a tanulmányból kiderül, hogy bár a szociális helyzet és az iskolai agresszivitás között nincs feltétlenül egyenes összefüggés, azonban a szegénységnek, az ebből adódó agresszivitásra hajlamosító környezetnek, s általában a családi háttérnek lehetnek olyan összetevői, amelyek közvetlenül vagy közvetve ilyen irányú viselkedést váltanak ki a tanulókból, illetve növelik a tanulói agresszivitás valószínűségét.

Emellett a vizsgált iskolák osztályaiban felbukkannak a beilleszkedési nehézségek, de számos olyan gyermek van, akiknek legalább egyik szülője munkanélküli.

Fontos megemlítenünk, hogy az iskolai agresszióra negatívan ható tényező az is, ha a szülő érzelmileg és/vagy fizikailag elhanyagolja gyermekét.

A felsorolt jellemzők egy része (válás a családokban, munkanélküliség, nyolc osztályt végzett szülők stb.) olyan adat, mely pontosan mérhető. De olyan problémák is felmerülnek, melyek nem ennyire kézzelfoghatók, és adott esetben sem a pedagógus, sem a családsegítő szolgálat nem rendelkezik megfelelő információkkal ezügyben. Ilyenek például az érzelmi bántalmazás, a testi bántalmazás, az elhanyagolás, a túl engedékeny vagy épp túl szigorú nevelés, sőt a szülők alkoholizmusa is.

A nevezett tanulmány a segítő szakemberek és intézmények igénybevétele kapcsán is érdekes adatokat tár elénk.

„Arányaiban nagyon alacsonynak tűnik a szakemberek/segítő szervezetek bevonása a problémás gyermekek kezelésébe, különösen egy megyei jogú város jól kiépített ellátó rendszeréhez viszonyítva, és annak fényében, hogy az osztályfőnököknek csupán 15,5 százaléka vélte eredménytelennek a szakemberek próbálkozását.”

– olvasható a tanulmányban.

Érdekes tény, hogy az iskolai agresszió mértékét már 2009-ben, a felmérés készítésekor is növekvő tendenciaként mutatták be. Akkor az iskolai agresszió mértékének növekedését a megkérdezettek több mint kétharmada (70%) tartotta valósnak.

Vekerdy Tamás a magyarországi iskolákról így vélekedett: „… az egész oktatás kompetitív, vagyis az egymást lenyomó versengésre alapoz, … eleve el is várja az agresszió bizonyos kinyilvánítását”.

Fotó: illusztráció / freepik