Viszlát homokos strandok
A part menti 49 UNESCO világörökségi helyszínből (köztük Velence), több mint 40-et veszélyeztet az erózió és/vagy az elöntés, de néhol teljes közösségeknek kell elköltözniük. Európában a tengerparti elöntések miatti éves (közvetlen) károk a jelenlegi 1,3 milliárd euróról 13-39 milliárd euróra emelkedhetnek 2050-re 2–2,5°C-os globális felmelegedést feltételezve, míg a század végére ez már 93-960 milliárd euróra rúghat 2,5–4,4°C-os felmelegedés mellett - olvasható a masfelfok.hu oldalán.
Persze megmenthetőek lennének bizonyos partrészek, de ezek megépítése, fenntartása nagyon drága, így ezt a helyi lakosok önként nem tudják kigazdálkodni.
Dániában egy 120 éves világítótornyot költöztettek el, Portugáliában több száz kilométeres partszakaszon válhatnak az épületek az enyészetté, a francia Lacanau városa pedig a lakosság nagy részét készül átköltöztetni a szárazföld belsejébe.
Ez a turizmust is komolyan visszavetheti, hiszen a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán mentén fekvő közkedvelt tengerparti üdülőhelyek vonzereje egyre csökkenhet a strandok zsugorodásával. A veszélyeztetett strandok közé tartozik a szardíniai San Teodoro és a velencei lagúnában található Lignano Sabbiadoro, a görögországi Lefkada és Lesbos szigete és az Égei-tenger északkeleti része, valamint Saint-Tropez a Francia Riviérán, Santa Cruz Tenerifén és az Azori-szigetek egyes részei.
Európa homokos partjainak már ma 27-40%-a folyamatosan pusztul, a klímaváltozás pedig erre ráerősít, hiszen emiatt egyre emelkedik a tengerszint, erősödnek a viharok és vihardagályok ráerősítenek.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tanulmánya szerint ezzel búcsút inthetünk a világ homokos partjainak közel felének, Európában pedig búcsút inthetünk a homokos strandok ötödének.
Ha a kibocsátásokat legalább mérsékelten csökkentenénk, akkor 2050-ben a partvonal 17%-án, 2100-ban pedig 40%-án meg tudnánk előzni a pusztulást, és átlagosan 42 méter homok maradna meg a szárazföld és a tenger között.
A partok pusztulásával párhuzamosan egyre nő az elöntés kockázata is az alacsony fekvő parti és folyótorkolati területeken. Az IPCC szerint a 21. század végére a part menti árvízkárok legalább 10-szeresükre fognak növekedni Európában.
Velence és lagúnája különösen kitett ennek. A történelmi belváros mindössze 55 cm-rel van a jelenlegi relatív átlagtengerszint felett, ezért dagály idején még a kisebb vihardagályok is áradásokat okoznak. Ráadásul a 20. század során a relatív átlagtengerszint évente körülbelül 2,5 mm-rel növekedett az emelkedő globális tengerszint és a talaj süllyedése miatt.
Emiatt több helyen már most a vadvilág átalakulását tapasztalják. Németországban a Watt-tenger állat-, madár- és növényvilágáról híres szigetei, árapálysíksága és árterei számára jelent óriási veszélyt a tengerszint emelkedése. Az UNESCO által védett területen 10 ezer faj él, és a vándormadarak paradicsoma is, de egyre szűkül a táplálkozási területük, és már érzékelhető a madárpopulációk egy részének csökkenése.
De ha a brit partokat nézzük, szintén drámai változásokat tapasztalhatunk. Az északkelet-angliai Yorkshire-parton évente átlagosan négy méter válik a tenger martalékává, de van olyan szakasz, ahol 10 méter tűnt el kilenc hónap alatt.
Több helyen megkezdték a védekezést: parti védőrendszereket húztak fel, a átépítik az úthálózatokat, megerősítik a tengerparti természetes ökoszisztémákat (mangroveerdők, sós mocsarak és korallok).
Ahhoz azonban, hogy a lehető legjobban megóvjuk partjainkat, korlátozni kellene a folyók és tengerpartok beépítését, segíteni kellene a természetes folyamatok és ökoszisztémák helyreállását és minél előbb mérsékelni kellene a klímaváltozást.
Kép forrása: Alistair Hamill – Twitter